Biharugráról mindenkinek népi íróink egyik legnagyobb egyénisége, Szabó Pál jut az eszébe.

 

Szabó Pál 1893. április 5-én született Ugrán, az Alsósoron. Az iskolát ugyanúgy járta, mint a többi parasztgyerek, de rengeteget olvasott. Mindent, ami a kezébe akadt. Álmaiban kollégiumba szeretett volna járni, s tudós emberré válni. A valóság azonban más volt. 12 éves korától pásztorkodott és napszámot is vállalt. 1909-ben édesanyja kőműves inasnak adta. Majd jött az I. világháború. Az első sorozáson alkalmatlannak találták, ám azt megbélyegzésként élte meg. Elment hát Pestre dolgozni. Az 1915. október 15-i sorozás után azonban be kellett vonulnia a 37. közös gyalogrendhez. Galíciába, majd innen az olasz frontra került. Megjárta Doberdőt, Isonzót. 1918. november 19-én káplárként tért vissza falujába. Elkapta az akkori idők forradalmi szele, aminek következtében 2 év helyi internálásra ítélték. Azt hogy ennyivel megúszhatta, az jórészt Nagy Imre ugrai református lelkipásztornak is köszönhető. Részt vett az Ifjúsági Kör munkájában, melyet aztán később betiltottak. Többedmagával megalakította az Ifjúsági Önképzőkör Sportegyesületét. Azután írnoknak fogadták a községházára, majd az 1920-as években újra kőművesként dolgozott. 1922. október 22-én feleségül vette Kiss Etelkát, aki élete végéig segítette őt.

 

Első írása a Körös-vidék 1927. február 18-i számában jelent meg a községháza új írógépével kapcsolatban. Ennek sikere arra késztette Szabó Pált, hogy írjon. De megírni még mindig egyszerűbb, mint megjelentetni. Végül az is sikerült Tildy Zoltán nyomdájánál 1930-ban. Ez volt az „Emberek", amelynek visszhangja nagy és jó volt. Móricz Zsigmond az akkori magyar irodalom legnagyobb ígéretének mondta. Ezek után egyre többet írt. Az 1932-es időközi választáson őt jelölték képviselőjüknek a kisgazdák, de ekkor elbukott, ám a pártszervezésben továbbra is részt vett.

 

Három társával elkezdte szerkeszteni a „Komádi és Vidéke" című lapot, de a vármegye ezt egy idő után nem engedte. 1935-től a Kelet Népét szerkesztette, amit aztán Móricznak adott át, hogy a Szabad Szó élére állhasson, de ehhez már Pestre kellet költöznie.

 

1939. Péter-Pál napján Makón megalakították a Nemzeti Parasztpártot, melynek programját a Szabad Szó 1939. július 16-i - Szabó Pál által írt - vezércikkéből ismerhettek meg az olvasók.

 

1940 őszén feszültségek keletkeztek a párton belül és többek közt emiatt az író hazaköltözött Biharugrára, és a háborús években itt írt. 1944 őszén Budapestre ment és a fővárosban élte át annak ostromát. 1945-ben egy félreértés - vagy talán hatalmi érdekek-miatt átmenetileg a szovjet hatóságok őrizetébe került. Az ügy tisztázása után ismét hazatért szülőfalujába, Biharugrára. Hamarosan a Nemzeti Parasztpárt egyik országos vezetőjének hívták. Az 1945. évi novemberi választások során Bihar megye képviselőjeként jutott be a parlamentbe.

 

1945 és 1948 között a parasztpárti hetilap a "Parasztújság", majd 1949-től az egységesített falusi lap, a „Szabad Föld" főszerkesztője volt. Dózsa-regényének megjelenésekor megkapta a Baumgarten-díjat. 1950-ben József Attila-díjat, 1951-ben és 1954-ben Kossuth-díjat kapott. Tagja volt az Írószövetség elnökségének, miközben változatlanul országgyűlési képviselő maradt. 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, 1959-ig az Elnöki Tanács tagja volt. 60. születésnapján kezdte el írni 3 kötetes önéletrajzi művét, a „Nyugtalan élet"-et.

 

Számos kiadásban jelentek meg könyvei. Igazi sikereket a történelmi regényeivel ért el, amikben sikerült a saját élményeiből elővarázsolnia népének múltját. Sikeres filmforgatókönyveket is írt. Ezek közé tartozik a „Talpalatnyi föld", a „Csempészek" és az „Isten malmai".

 

1970. október 31-én hunyt el tüdőrákban. Biharugrán a Bölönyi utcai temetőben helyezték örök nyugalomra.

 

 

 

Forrás: Szoboszlai Zoltán: Ugrai Mozaik Biharugra 2002

 

 

 

Google Panoramio képek Biharugráról

Magyar Élelmiszerbank

Biharugrát a Magyar Élelmiszerbank
Egyesület támogatja.