A kezdetektõl a tatárjárásig

 Az elmúlt századokban a vidéket a Sebes-Körös  szabályozatlan vízmozgása alakította ki. A vízjárta mocsaras terület magaslatokkal volt tarkítva. Ez a természeti formagazdaság jó lehetõséget kínált az állattenyésztéshez, a növénytermesztéshez, a halászathoz és a vadászathoz egyaránt. Ezek a terepviszonyok és lehetõségek már az õsidõk óta vonzotta az embereket a letelepedésre. A faluból elõkerültek már õskori és bronzkori leltek is.

 

     Biharugra legelsõ elõdtelepülései Árpád koriak, ezek az elõdtelepülések név szerint: Peszere, Peterd, Iregd vagy Nagyugra, Kisugra vagy Egyházasugra, Monostorugra ezek többsége a tatárjárás és a törökdúlás idõszaka alatt elpusztult, elnéptelenedett és a törökdúlás után nem települt be többé.

 

    A XI-XII. sz. során a gyéren lakott királyi birtokok adományozása folytán növekedett a földesurak birtoka. A környékbeli adománybirtokokon több földesúr is telepített falut. I. (Szent) László király kezdte el, majd Könyves Kálmán király folytatta a váradi püspökség megszervezését. Idõvel szabályos kört alkottak a kolostorok sora várad körül, amelyet a király, az államférfiak, az egyházi vezetõk, a földesurak egész sora alapított abban az idõben. Ugra középkori elõdtelepüléseinek élete is egy monostor építésével kezdõdött a XII. sz. elsõ felében. A monostor köré idõvel faluközösség szervezõdött, majd mellette újabbak. Ezt a fejlõdést a tatárjárás szakította félbe.

 

A tatárjárás

    Az 1241-42. évi tatárdúlás Váradot és környékét elpusztította. A Várad körüli falvak romokban álltak, egyedül csak a váradi vár tudott ellenállni, de a város külsõ része és a környék hamarosan prédája lett a Kadán kán vezetésével a borógói szoroson át beözönlõ tatár csapatoknak. A településekrõl elmenekült emberek a mocsár ingoványos, nádasaiban és erdeiben találtak menedéket. Idõvel rájöttek a tatárok, hogy ha nincs aki szántson, vessen, arasson, akkor az sincs, aki élelemmel lássa el õket. Miután kezükre került a király pecsétje, az írástudó papokat arra kényszerítették, hogy leveleket írjanak a király nevében. Ezen levelekben arra biztatták a lakosságot, hogy ne hagyja el házát, aki pedig elrejtõzve bujkál valahol az jöjjön elõ, mert hamarosan visszatér a király és elûzi a tatárokat. Ezután a tatárok hagyták, had vessenek, mûveljék a földet, de amikor eljött a az ideje az aratásnak a tatárok kivették a szájukból a falatot. A régi birtokos nemesség többsége a tatárjárás idején meghalt, így hatalmas területek maradtak gazdátlanul. Ezeket a területeket IV. Béla eladományozta az arra érdemes vitézeinek., akik új birtokos nemzettségeknek lettek õsei a megyében. Így jutott birtokhoz Danela is.  Danela az ugraik õse volt. 1329-ben Ugra egész határát felosztották Danela fiai között. A XIV. század utáni két és és fél évszázad alatt felaprózódott az ugrai határ csaknem egy tucatnyi rokon család között , de az Ugraiak (Danela utódai) továbbra is birtokolták a határ területének döntõ többségét.

 

A török hódoltság

     Ezek után következett a török hódoltság idõszaka. A törökök 1566-ban elfoglalták Gyula várát. Gyula elestével egy idõben a törökök már hódoltatták az Ugra környéki falvakat is. 1598-ban a törökök Gyula felõl indultak Várad elfoglalására. Várad várát ugyan nem tudták elfoglalni, de a Várad és Szalonta között 13 falut a földdel tettek egyenlõvé. Ekkor pusztult el Nagyfalu is a Toldiak õsi kastélyával együtt. A váradi pusztítás során a Háromugra néven bejegyzett település nem pusztult el, erre utal a "Magyarország ev. ref. egyház egyetemes levéltára az 1886-os évre" címû kiadvány az ugrai református egyház megalapításáról szóló része. 1660-ban azonban a törökök bosszúhadjáratot indított II. Rákóczi György erdélyi fejedelem ellen. A hadjárat egyik célpontja Várad volt.  A környéken hatalmas volt a pusztítás, amelyet már Ugra sem élt túl. A három Ugra lakossága 100 évig élt török hódoltság alatt.

 

Ugra története a XVII.-XIX. században

     A török kiverése után a régi birtokos családok közül csak az Ugrayak tértek vissza, s igazolták a család tulajdonjogukat az ugrai birtokra. A birtokot azonban csak megváltás fejében kaphatták vissza. Az Ugray-ak visszatérése után megerõsödtek a földesúri család majorgazdaságai, ahol a lakosok részes- mûvelést folytattak. Mások alkalmazottként, elszegõdött béresként éltek. Az urasági majorok többnyire alkalmazottak mûködtek, de az ugrai lakosoknak voltak lehetõségük a részes földmûvelésre, és az idõszaki bedolgozásra is.  Ez a helyzet bizonyos függetlenséget biztosított a földesúrtól, ugyanakkor az úrbéres föld folyamatos használatának hiányát , a zselléri helyzetet is jelentette. A jobbágyfelszabadítás után a község lakosai között több vita is támadt a birtokviszonyok rendezésében. A birtokviszályokat egy per döntötte el, amelyet az akkora kihalt Ugray család örököse Bölöny Sándor rendezett 1858-ban. Ugrán 1863-ban valósult meg a jobbágyok felszabadítása a földesúri kötelezettsége alól.

 

Biharugra a XX. században

     A XX. században háromszor volt birtokváltozás az ugrai határban. A Nagyatádi-féle földreform során, 1921-ben, a Bölöny család József ágának kihalása után az 1930-as években, majd az 1945. tavaszán megalakuló földosztó bizottság 2300 kh. urasági földet osztott szét 308 nincstelen között.

      A második világháború során heves tankcsata folyt a falu területén, amelyben 7 tank sérült meg. A háború során 6 ház égett le, és megsérült a templom toronysüvegének a déli része is. A harcok elcsitulása után azonban megindultak az építkezések, s a háború utáni 10 évben 70 új ház épült az birtokosok házhelyein. Sajnos nemcsak építettek, hanem romboltak is a lakosok a háború után. Az építkezésekhez szükséges építõanyag hiánya miatt a puszta földdé tették egyenlõvé Bölöny József szilaspusztai kastélyát és tágabb környezetét.

    A háború után elkezdõdött a termelõszervezetek megszervezése. Az elsõ termelõszövetkezet 1951-ben alakult meg és az "Elõre" nevet viselte. Ez aTermelõszövetkezet 1954-ben szünt meg. Földterületének egy része állami tartalék föld lett, melyet haszonbérbe adatk ki. 1959-ben szervezõdött a "Felszabadult Föld" termelõszövetkezet, amely 1976-ban egyesült a körösnagyharsányi "Kossuth" termelõszövetkezettel "Felszabadult Föld Mg. Tsz." néven, amelyet késõbb "Szabó Pál Mg Tsz"  -re változtattak. 1994-ben a két termelõszövetkezet ismét szétvált, mára pedig szinte már csak papíron létezik.

        Valamikor 1905 és 1909 között Chorhus Dezsõ budapesti mérnök és tetvére Zoltán 300 kh. szikes legelõt vásárolt meg Bölöny Józseftõl, a falu és a szilasi kastély közötti térségben mesterséges halastórendszer kialakítása céljából. A halastavak építését 1910-ben kezdték el, és az elsõ tóépítési munkálatok 1930-as végére fejezõdött be. Késõbb Chorhusék megvásárolták  a Tisza családtól a Geszt és Biharugra között található Nagy-Szík pusztát és 1943-ra elkészült az a terv, mely szerint ezen a területen több ezer hektáros halastórendszer épül. A II. világháború ezen munkákat megakadályozta. A tógazdaságot 1946-ban államosították. 1946 és 1962 közötti idõszakban alakították a Nagy-Szík puszta területén található halastavakat, majd 1962-ben a Begécsi víztározó átalakítása következett. A gazdaság a haltenyésztés mellett sertéshízlalást és kacsatenyésztést is folytatott. A Halgazdaság 1979-ben beleolvadt a Hidasháti Állami Gazdaságban. 1994. január 1-jétõl Merkuriusz Kft. néven mûködött, majd kettévált. A fokozottan védett részek a Nagy Kócsag Kft-hez kerültek, a többi pedig a Biharugrai Halgazdaság Kft-hez. (Bõvebben a Biharugrai-halastavak részben)

 1991-be a Hidasháti ÁG és a BOV létrehozta Biharugrán a Barbarie Kkt-t, amelyet azután megvásárolt a Bábolna Rt, így jött létre 1996-ban a Barbarie Kft. Késõbb ezt a Kft.-t magába olvasztotta a Bábolna Rt., s 1998 január 1-jétõl Bábolna Rt. Kacsatenyésztõ Üzem néven mûködik tovább.

 

Biharugrához kötödõ hírességek

      A mai Magyarország területén itt, Ugrán töltötte az utolsó éjszakáját Petõfi Sándor. A költõ és családja 1849. július 18-án a református paplakban szállt meg, ahol Soltész János tiszteletes fogadta be a családot. Az itt tartózkodásukat Bölöny József egy emléktáblával örökítette meg a református paplak oldalán.

    A református paplakon ezenkívül még egy emléktábla van, mely Kiss Irén színésznõ emlékét õrzi, aki a gyermekkorát Ugrán töltötte. Színésznõi pályáját Debrecenben kezdte, késõbb Budapesten a Vígszínházban játszott, majd 1912-tõl a Nemzeti Színháznak lett örökös tagja. 

 

Forrás: Szoboszlai Zoltán: Ugrai Mozaik Biharugra 2002

Biharugra térkép

Magyar Élelmiszerbank

Biharugrát a Magyar Élelmiszerbank
Egyesület támogatja.